Romantika, szipuzás, romantika

-Nathan? - néztem hülyén - Figyelj, Niall-lel jöttem el, amint végeztem visszamegyek hozzátok, oké?
-Én csak, lejöttem kajálni, én meg a srácok, és Tom fagyizni akart
-Pont itt? Ugyan már hülye gyerek... - állt fel Niall - akkora kamu vagy
-Horan kussoljál, akarsz valami?
-Csak hogy húzz el, majd Bella visszamegy ha dumáltunk, igaz?
-Így van Nathan nem tudom miért kellett utánam jönnöd. Olyan vagy mint Shane
-Óh, mint a hugod pasija?
-Honnan tudsz te ilyeneket?
-Csak tudom...nézd csak
-Mia fasz...honnan szedtek ti ilyen képeket?
-Ne aggódj van még, de azok ennél intimebbek, szóval? Jösz?
-Majd ha végeztünk, megyek, NATHAN HÚZZÁL MÁR - mondtam ingerülten
Mikor végre leléptek, ismét beszélgettünk Niall-lel
-Amúgy Tom, vagy Max...nem tudom ki is mutatott egy elég intim képet Nessy-nek mikor elvitték őket a rendőrök
-De honnan szednek ilyen képeket?
-Nem tudom, de figyu, tényleg mész hozzájuk?
-Niall, tudom, hogy ti utáljátok őket...
-...khm...okkal
-Igen, de velem jó fejek, és ismersz tudok vigyázni magamra
-Legyen, de tudod...bármi van szólsz
-Igen, tudom, na megyek - megpusziltam az arcát, és mentem is, de alig léptem kettőt belefutottam Tom-ékba
-Na mivan elengedett a fogszabályzós? - lökte oda Max
-Akadj le róla...tőlem szidhatjátok, de az én jelenlétemben NEM. Mehetünk?
-Aha, de amúgy tényleg kajálni indultunk - mondta Nathan - szóval most kajálni megyünk
-Amúgy - kérdeztem mikor egy Bugreg King felé sétáltunk - honnan van az a képetek Nessy-ről meg Shane-ről?
-A forrásaink - mosolygott sejtelmesen Tom
-Akkor szeretném ha a forrásotok leakadna a hugomról is
-Az egész bandát hagyjuk békén? Akkor nekünk mi a szórakozás? - kérdezte nevetve Jay
-Inkább nem mondok semmit-Nathan átölelte a derekam és ugy sétáltunk be a Burger King-be
-Ha tudnád hogy mit müvelnék most veled ha otthon lennénk-bugta a fülembe Nathan és bele markolt a fenekembe,erre elmosolyodtam,megfordultam az ölelésében és megcsokoltam
-Már alig várom Nath-mosolyogtam
-Hát még én - Tom rendelt valami ehetőt mindenkinek, majd utána kiszedett valamit a táskájából
-Tudjátok mi ez? - kérdezte furcsán mosolyogva
-Igen te idióta minek vettél megint? - rivallt rá Siva - Nem volt elég a multkori?
-Hé - szóltam közbe - mi az?
-Csak egy kis drog...de mi a f*sznak nem tudom - mondta mérgesen Max
-Csak jól érezzük magunkat kicsit - nevetett Tom
-Nem tudom fiúk, én kipróbálom, füvet, meg LSD-t már próbáltam. Tom, keményebb cucc?
-Nem mondhatnám
-Akkor tőlem, hajrá
-Jó, mi nem vagyunk erre kíváncsiak - mondta Nathan
-Most itthagysz? - kérdeztem visszahúzva magam mellé
-Csak nem vagyok kíváncsi erre - próbált felállni, de fogtam a pólóját
-Legyen, Tom, mehetünk?
-Bárhová szépségem, tudok is egy remek helyet - belémkarolt, és elhagytuk a Burgert

*Nessy*
Élveztem Louis társaságát, és azt, hogy úton útfélen megcsókolt. Megcsókolt a zebránál, megcsókolt a parkban, a buszmegállóban. Mindenhol. Nagyon hiányzott
-Terveim vannak - mondta kajánul
-Igen? Nekem is - tartottam a szemkontaktust
-Neked hol?
-Itt-ott - titokzatoskodtam - elviszlek valahová este
-Azt nem a fiúnak szokás?
-De, de most én viszlek el
-Nem mennétek, rég zöld a lámpa - rivallt ránk egy nő
-Gyere - nevetett, és maga után húzott. Beültünk egy kávézóba
-Mit parancsolnak?
-A hölgynek egy forrócsokit sok habbal, és kevéske fahéjjal, nekem pedig egy Frappuccinot
-Szóval emlékszel? - fogtam meg a kezét az asztalon
-Bizony ám - áthajolt az asztal fölött és megcsókolt
-Szeretlek Louis Tomlinson - néztem mélyen a szemembe - Nagyon hiányzott, hogy megfoghassam a kezedet, és hogy csak úgy legyünk mi ketten. Csak mi...meg a rajongóid... - mérges lettem, ilyen pillanatot elcseszni
-Szia Louis, kérhetünk képet? - jöttek oda a lányok.
Amíg Louis aláírkált, meg fotózkodott, azt láttam, hogy fekete autók jönnek, és kamerások szállnak ki. És még be sem jöttek, már forogtak a kemrák, és kattantak a gépek, vakuk. Ideges lettem, hogy sehol sem lehetünk nyugodtan. Valaki a képembe tolt egy mikrofont
-Kérem, elmondaná, hogy akkor most mi van önök között? - kérdezte a mikrofonos nő
-Persze - mondtam nyájasan - egy asztal - Louis ezen jót nevetett. Pont belenevetett egy kép közepébe
-Újból együtt vagytok?
-Csak mert együtt kajálunk? L.A.-ben rögtön erre kell gondolni, igaz? - csattantam fel
-Louis, bocsánat lányok egy pillanatra - a nő odafurakodott Louis-hoz, és megsimogatta a karját. Majdnem megrángattam a hajánál fogva. Hogy meri? Mikor itt vagyok? Aztán inkább ittam a narancslevemből - elmondanád, hogy mi van köztetek?
-Jól mondta Nessy - kacsintott rám - egy asztal. Kérem hagyjanak már minket. Ha akarunk valamit mondani el fogjuk mondani. Most pedig a rajongók, tudja - majd faképnél hagyta a nőt. Elégedett voltam. Mikor végre elmentek a rajongók Louis visszaült hozzám, de tudtam, hogy a keselyűk még mindig itt vannak valahol
-Gyere menjünk haza - mondta
-A szállodába... - kezdtem, de belém fojtotta a szót
-Nem. Én úgy értem, hogy haza. Londonba
-Most? A turné kellős közepén?
-Pár nap regenerálódás a One Direction tagjainak. Pár szabadnap, hét, hónap - szüntelenül mosolygott, én meg nem hittem el, hogy ő az enyém. Bólintottam, kikértük a számlát, és visszamentünk a szállodába összepakolni
-Hová, hová? - kérdezte Liam
-Haza, figyelj - kezdtem mert láttam, hogy nem érti - nekünk most haza kell mennünk Londonba. Hiányzunk egymásnak, és itt soha nem lenne nyugtunk. Paul-nak majd mondunk valamit. Lesz pár napotok. Csak pár nap Liam - erőlködtem mikor szólásra nyitotta a száját. Kapaszkodtam a tekintetébe, hiszen, tudtam, ha őt meg győzöm Paul nem nyaggat majd...annyit. De hajthatatlannak tűnt. Ekkor annyit mondtam - csinálj amit akarsz, mi hazamegyünk 3 napra
-Mehetünk? - fonta körbe Louis karjait körülöttem
Makacsul Liam szemébe néztem, és láttam a szemében a megenyhülést. Elhagytam Louis karjait éppen csak annyi időre, hogy megölelhessem Liam-et, és suttogjam neki - Köszönöm Daddy, szeretlek - felkaptuk a
táskákat, és kimentünk a reptérre. Mikor megérkeztünk, vettem jegyet, és leültünk várni. Közben beszélgettünk, és mit ad isten megcsörrent Louis telefonja. Felállt, és arrébb sétált. Pár perc múlva láttam rajta hogy nagyon ideges. A telefon majdnem a földön végezte
-Mi van? - kérdeztem tőle. Fel-alá járkált, nem érdekelte az álcája sem, ami napszemcsiből és kapucniból állt - ülj már le kérlek - húztam magam mellé. Nem szólt, csak szorosan megölelt. Jól esett, viszont tudtam, hogy baj van. Vártam amíg megnyugszik, és akkor egyszer csak meghallottam
-Ott vannak, látod? Együtt akarnak elszökni - mondta egy riporter. A fotósa meg vég nélkül kattintgatott. Rohadt ideges lettem. odamentem hozzájuk, és földhöz vágtam a gépét. A nőt meg elküldtem nagyon durván melegebb éghajlatra
-Ez egy több ezer dolláros gép, ki fogod fizetni - üvöltött velem a fotós
-Talán ha nem lenne ilyen gyűlölendő munkája, nem tennék ilyet - majd faképnél hagytam őket. Láttam, hogy lelépnek. Visszatelepedtem Louis mellé
-Az van, hogy...Paul volt. Azt akarja hogy azonnal menjünk vissza. Nem engedik a managerek, hogy barátnőink legyenek. Új album, új turné. Facérnak kell lennünk...
-És Liam-ék?
-Ők nagyon összevesztek. Így mi vagyunk az egyedüli pár a bandában. De én nem tudom megtenni ezt
-És tönkretennéd még négy ember karrierjét, csak mert önző vagy? - fogtam kezeim közé azt a gyönyörű arcát
-Ha nem így fogalmaznál egyszerűbb volna azt mondanom, hogy igen
-Ez, bárhogy fogalmazod, ugyanezt jelenti Lou. Nem lehetne visszamenni 3 nap múlva?
-Nem érdekel, hazamegyünk, és majd ha visszajövünk meglátjuk mi lesz - megmosolyogtam, olyan aranyos amikor durcis - mi az? - mosolygott immáron ő is
-Csak szeretlek. Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki, hogy nekem add magad - néztem azokat a gyönyörű szemeket

*Bella*
Tom-mal valami elhagyatott helyen voltunk, és szívtuk az anyagot amit hozott. Elképesztő volt, totálisan kikapcsolt. Semmivel sem foglalkoztam, csak szálltam. Ekkor megéreztem Tom kezeit a combomon. Az egészben az volt a durva, hogy vágytam rá. Hiszen ő volt a csapat rosszfiúja. És mint tudjuk nekem a rosszfiúk jönnek be. Zayn, Michael...így nem toltam el. mikor látta ezt, felbátorodott, és közelebb jött hozzám. Teste hozzám simult, és pedig sietősen kaptam az ajkai után, amit nekem is adott. Azonnal betörtem a szájába. Csókunk mélyült egy idő után, és lassan a földre fektetett. Iszonyat lassan haladt lefelé a testemen. Először a nyakamat csókolgatta, hátrahajtottam fejemet, hogy jobban hozzáférjen, aztán, sietősen keresett egy dobozt, vagy bármit
-Csak hogy ne a csupasz földön feküdj meztelenül - nevetett rám
Talált is egy dobozt, alám helyezte, és azzal a mozdulattal le is vette a pólómat. Azonnal válaszoltam rá, én is levettem a zavaró ruhadarabot, de én a farmerjától is megszabadítottam. Tom segített rajtam. Levette a nadrágomat. De ekkor bekattant valami az agyamba. Niall. Hogy a p*csába kerül most a fejembe Niall? nem tudtam kikergetni a gondolataimból, és így elment az egésztől a kedvem
-Állj már le - mondtam Tomnak, mikor láttam, hogy semmi kedve a leálláshoz. Sőt! - TOM - ordítottam erre megállt, és homályos tekintettel rám meredt. Tudtam, hogy a cucc totál elrepítette innen, és hogy nehéz lesz hazavinnem, és leszerelnem magamról. Így is lett. Tom csak nyomult tovább, benyúlt a bugyimba, és bár nagyon csábító volt a gondolat, ismét megjelent Niall, és a nevetése. Hallottam a hangját, és ahogyan beszél, az az édes akcentus. Itt volt a vége - TOM - löktem el teljes erőmből - hazamegyek - felvettem a ruháimat, és hívtam egy taxit. Betettem Tomot a hátsó ülésre, én meg hazanavigáltam a sofórt...illetve Nathan-ékhez. Kiszedtem Tomot a kocsiból, nagyon nehéz volt úgy menni, hogy teljes testével rám támaszkodott. Alig bírt járni. Benyitottam hozzájuk, és Max azonnal leszedte rólam
-Köszönöm, na én megyek is haza
-Ilyen sebesen?
-Igen, haza kell mennem
-Jaj Bella jókisláány - nyávogott nekem Max
-Ülj rá és pörögj rajta, én elmentem - visszaültem a taxiba és hazavitettem magam. Felrohantam az emeletünkre, és bementem Niall-hez. Olyan édesen aludt. Én meg elkezdtem beszélni az alvó Szöszihez
-Csak azt szeretném mondani, hogy bármerre is vessen minket a sors én mindig szeretni foglak. Nem tudom nélüled elképzelni az életemet. Minden percben hallom a nevetésedet, és az ír akcentusodat, imádom, hogy mindig eszel, és...csak éppen nem tudom mi legyen
-Csináld amit a szíved diktál - suttogta alig hallhatóan és maga mellé húzott. Nem csókolt meg, nem volt rámenős, csak lekeftetett maga mellé, és összebújtunk. A karjaiban nagyon hamar elaludtam

*Nessy*
Bégül Londonba mentünk, de Paul egész úton hivogatott hol engem, hol Louis-t. De nem vettük fel, csak egymásra koncentráltunk.nem tudtunk betelni egymás ajkaival. De aztán a 49385968. csörgés után csak felvettem
~Igen? - sóhajtottam bele a telefonba
~Elmondanád, hogy hol az isten nyilában vagytok? Illetve azt tudom, hogy hol, de miért is?
~Mert együtt szeretnénk lenni
~A managerek tisztán megmondták, hogy semmelyik fiúnak nem lehet barátnője pár hónapig, amíg le nem csengenek az interjúk, fotózások, satöbbi
~Értem, de én szeretem, és ő is engem
~Akkor is ez a döntés, induljatok vissza, holnapután fellépés
~Jó - majd dühösen leraktam a telefont. És az ablakhoz léptem. Kinéztem rajta, mikor megéreztem Lou kezeit kezeit a derekamon
-Ki volt az?
-Senki - fordultam felé, és ránéztem - három napig csak a tiéd vagoyk
-Én pedig a tiéd - csókolt meg, ledöntött az ágyra, és megtámaszkodott a fejem mellett. Imádtam mikor ő van felül. A nyakamat kezdte puszilgatni, megtalálván az összes gyenge pontomat. Minden érintése égette a bőrömet. Vágytam rá. Nagyon. Louis kínzóan lassan csókolt meg. Belül üvöltöttem, hogy GYERÜNK MÁR, de tartottam magamat. Imádtam mindenét

*Louis*
Direkt húztam az agyát, láttam rajta hogy sík ideg. megesett rajta a szivem, és levettem róla a pólóját. neki sem kellett több, lekapta az enyémet, és már a nadrágom gombjával babrált. Kisegítettem a szoknyájából, és már csak két vékony ruhadarab válaszotott el minket.
-Mi az? - kérdeztem mert belemosolygott a csókunkba
-Semmi, csak - ekkor rámarkolt a lényegre, én pedig önkéntelenül is nyögtem egyet - nem tudom elhinni, hogy ilyen hatással vagyok rád. Olyan tökéletes vagy, és nem hiszem el, hogy én kellek neked
-Nekem te tökéletes vagy, senki mással nem voltam olyan boldog mint veled - legördültem róla, és rá néztem, ő is oldalra fordította a fejét, és csak néztük egymást. Annyira tökéletes volt. A szemei, a pisze orra, az érzéki ajkai, a tökéletes bőre, és a csodálatos teste. Ezt az idilli pillanatot senki nem zavarhatja meg...senki...kivéve...